A meditációról nagyon sokat lehetne írni. Így elsőre, talán a legfontosabb dolgokat említeném meg, azokat is egy egyszerű általános megközelítéssel. Mi a meditáció, és mi történik közben.

Sokan sokféleképpen írtak már erről. Mégis, a végső pontban lényegében véve megegyeznek. Mégpedig a végső lényünkkel való eggyé válás állapota. Hogy ezt minek nevezik (Isten, Önvaló, Egyetemes Tudat, stb) és hogyan igyekszenek elérni abban sokféle változat van.

A meditácó a tiszta Tudat, vagy tudatosság állapotának megtapasztalása. Ezáltal a valódi Lényünk megtapasztalása is. De ha ez a valódi Lényegünk, mi az ami távol tart ettől? Nem más, mint a nem-valódi lényünk, az énünk. Vagyis az, amit annak hiszünk. Ez pedig maga az elme. Ezért a legtöbb meditációs technika az elme kikapcsolására törekszik. Az elme nem más, mint a gondolatok halmaza. Így a meditációs technikák az elme, vagyis a gondolatoktól való megszabadulást igyekszik elérni. Tehát a meditációs állapot, a gondolatoktól mentes tiszta tudat állapota.

Hogyan lehet ezt elérni? Számtalan technika létezik rá. A legtöbb mégis kerülő út, ami sehová nem vezet. És ha közben mégis létrejön ez az állapot, akkor az nem a technikának köszönhető, hanem az mintegy magától következik be. Bár látszólag a technika vezetett el hozzá. A technika ebben az esetben csak egy eszköz, ami lefoglalja az elmét addig, amíg a meditációs állapot be nem következik.

Hogyan lehetne akkor mégis segíteni ennek az állapotnak a létrejöttét? A legfontosabb, hogy engedjük azt bekövetkezni. Merjük elengedni az elmét, a gondolatokat. Miért kell ehhez merészség? Mert eddig azzal azonosítottuk magunkat. És legbelül félünk, hogy akkor elveszünk. Pedig épp ekkor tapasztalható meg az aki, vagy ami valójában vagyunk. Ha ez bekövetkezik attól kezdve egyre bátrabban tesszük ezt meg. Ehhez előtte egy mély bizalom kell. Egy benső hajlandóság, egy elhatározás. De nem a felszínen, az elme szintjén, hanem belül mélyebben. Ha ez a hajlandóság megvan, akkor érdemes leülni és meditálni.

Mit tegyünk ekkor? Ne tegyünk semmit. De egyáltalán semmit sem. És mivel a gondolkodás is cselekvés, ezt se tegyük. Könnyű ezt mondani - gondolhatod. De azt mondom könnyebb megtenni, mint nem-tenni. Pontosabban lehetetlen megtenni. Hiszen nem lehet a nem-tevést tenni. Csupán engedni kell, hogy leálljon a cselekvés, vagyis a gondolkodás. Csupán hagyni kell. Ha a gondolatoknak nem adunk energiát, előbb utóbb leállnak. Elfogy a lendületük. Mert az elmének, a gondolatoknak van egy erős lendületük, egyféle tehetetlenségi erejük. De ez idővel elfogy. Azonban nem szabad közben újabb és újabb lendületet adni nekik, hanem engedni kell, hogy leálljanak, kifogyjon a lendületük.

Persze az elme ezt nem akarja. Ezért újra és újra aktiválni akarja önmagát. Újabb és újabb gondolatokat dob fel és megpróbál rávenni, hogy foglalkozz velük. És épp ez a lényeg, nem szabad velük foglalkozni. Egyáltalán nem. Nem kell őket leállítani. Maguktól leállnak ha nem kapnak energiát. Meglehet figyelni őket, mert ilyenkor nem a gondolat, hanem a figyelő kap figyelmet. Figyeld, ahogy figyeled a gondolatot. Erre a figyelemre fókuszálj, ne a gondolatra, vagy annak tartalmára. És akkor a figyelem figyelése elvezet a figyelőhöz, ami a tudatod, a tudatosságod, ami Te magad vagy valójában. Ennek a tudatosságnak, vagyis önmagadnak a megtapasztalása a meditáció. És ezen a tiszta tudaton keresztül merülsz bele a nagyobb, mindet átható Tudatba. És ez a lényeg.

Ekkor két dolog történhet. Vagy benne tudsz maradni ebben az állapotban, vagy felbukkan egy gondolat és kimozdít belőle. Ha ez utóbbi következik be, ne aggódj miatta. Mert ebben a pillanatban megtapasztalhatod, hogy Te nem a gondolat, nem az elme vagy. Hiszen az előbb még nem volt ott és Te akkor is voltál. És bár most itt van, ne törődj vele. Nem fontos. Csak hagyd békén és akkor egyszer csak újra eltűnik. Akkor megtapasztalhatod, hogy a gondolatok jönnek és mennek, Te pedig ettől a folyamattól függetlenül, mégis vagy, létezel. És a gondolatok közötti üres részekben, elmerülsz az egyetemes tudatba. Mintegy bele-belemártódsz abba és már ez elindítja az átalakulásod. Csak mártogasd magad a tiszta tudat óceánjába. Lehet, hogy ez eleinte, csak pár másodpercig, vagy annak töredékéig tart. Ne aggódj, már ez is óriási tisztító erővel bír. Az is lehet hogy közben el-el alszol. Ezen sem kell aggódnod, mert az elalvásod előtti pillanatokban megtörténik ez az elmerülés. Ez is jó.

A másik dolog ami történhet, hogy még a meditácós gyakorlatot abba hagyva is ebben a tudatállapotban maradsz. Vagyis bár kinyitod a szemed, a tudati rezgésed minősége megmarad és az elme sem tér vissza. Talán nézel, talán mozogsz, mégis a meditációs állapotban maradsz. Sőt, akár még gondolatok is felmerülhetnek, de a tudati rezgésed nem változik. Meditatív maradsz. Összekapcsolódott a benső lényeddel, a tiszta tudattal, az egyetemes tudatossággal. Sőt, idővel ez lehet a természetes, alapértelmezett állapotod. Tulajdonképpen ez a cél, nem pedig, az hogy csendben üldögélj néha egy-egy órácskát. Ekkor a meditatív tudta állapotot, a tiszta tudat rezgéseit, áthozod a mindennapi életedbe és ez fogja azt átalakítani gyökeresen. Még ha ekkor gondolataid vannak is, azok hátterében ott van a folyamatos összekapcsolódottság és ekkor az elme egy eszközzé válik, amin keresztül a tudat, megnyilvánítja magát ebbe a fizikai világunkban. Mindig is ez lett volna a feladata és nem több.

Tehát a meditatív tudat állapot, egy eszköz, nem pedig cél. Egy eszköz, az életed gyökeres átalakításához. Hogy ebben mi, miként változik meg, egy külön cikk témája lehet. Ma a felgyorsuló spirituális változás idejében a közös Tudat minőségi ugrása történik. Mivel ennek a mi tudatunk is része, nincs szükség hosszas kerülő utakra, csupán engedni kell, hogy a folyamat tudatos megélőivé, részeseivé váljunk. Hogy tehetjük ezt meg? 

Úgy hogy újra és újra elmerülünk a tiszta Tudat óceánjában, amíg át nem itatódunk vele annyira, hogy ez válik természetes állapotunkká.

Mi történik ekkor? Az, hogy teljesen jelenlévővé válunk. Hiszen az idő, a múlt és a jövő, csupán az elméhez tartozó illúzió. Ebben a jelenlévőségben pedig az egész életünk átalakul. De nem kell az egész folyamat beteljesedéséig várnunk az áldásos hatásokért. Hiszen a meditációval bennünk megszülető változás, folyamatos lesz. Már ezért is érdemes rendszeresen meditálni.